2. A népszavazás és a népi kezdeményezés fogalma
    A közvetlen demokrácia törvényhozásban, illetve jogalkotásban való érvényesülésének formái közül a két legelterjedtebb intézmény a népi kezdeményezés (iniciatÃva) és a népszavazás (referendum vagy plebiszcitum).*     A népi kezdeményezés általában a törvényhozó (önkormányzati jogalkotó) szerv hatáskörébe tartozó döntések, jogszabályok meghozatalának a kezdeményezésére irányul. Szűkebb értelemben az alkotmányrevÃzió, illetve a törvényhozási eljárás kezdeményezésének jogát jelenti a választók meghatározott része által.* MÃg tehát népi kezdeményezésnél az állampolgárok javaslatukkal, törvénykezdeményezésükkel a képviseleti szervhez fordulnak, tÅ‘le várják a döntést az általuk kezdeményezett kérdésben, addig népszavazás esetén az állampolgárok a döntést megelÅ‘zÅ‘en véleményt nyilvánÃtanak, vagy a döntésre jogosult képviseleti szerv hatáskörébe tartozó kérdésben maguk döntenek. Kivételes esetben a két intézmény összekapcsolódhat, például amikor népi törvénykezdeményezésrÅ‘l népszavazással döntenek.
    A népi kezdeményezés lehet egyszerű (javaslat egy törvény elfogadására) vagy megfogalmazott törvényjavaslat (a javaslattevÅ‘k jelentÅ‘s részben ki is dolgozzák a tervezetet). A népi kezdeményezés jelentÅ‘sége attól függÅ‘en változik, hogy a képviseleti szervek szabadon mérlegelhetik, hogy foglalkoznak-e a kezdeményezéssel, vagy napirendre kell tűzniük a javaslatot meghatározott feltételek teljesÃtése esetén. A szabályozás olyan módja is lehetséges, hogy amennyiben a képviseleti szerv a kezdeményezett tervezetet nem fogadja el, az automatikusan referendum tárgya lesz. Ilyenkor a törvény elfogadása kikerül a képviseleti szerv döntési terrénumából.     Az egyes országokban a referendum szabályozása is változatos formákat ölt, amelyeket az alábbi kritériumok alapján lehet rendszerezni:* - tárgya szerint a referendum lehet alkotmányos, törvényhozási vagy önkormányzati rendeletre vonatkozó; - idÅ‘pontját tekintve lehet preventÃv (program jellegű), amely megelÅ‘zi az állami aktust, a jövendÅ‘ szabályozás számára elveket rögzÃt, amelytÅ‘l nem lehet eltérni vagy szukcesszÃv, amikor a referendum idÅ‘rendben követi az állami aktust, hogy annak érvényességét megszüntesse vagy megerÅ‘sÃtse; - hatályát tekintve konstitutÃv referendum, amely érvényességet vagy hatályt ad egy normának és abrogatÃv jellegű, amely kizárólag valamely norma megsemmisÃtésére irányul anélkül, hogy egy másikkal helyettesÃtené; - jogi alapját tekintve van kötelezÅ‘ referendum, ha az alkotmány bizonyos norma megalkotásához kötelezÅ‘vé teszi a referendumot és fakultatÃv, amikor a referendumot a választók bizonyos része, meghatározott számú tagállam vagy autonóm régió, parlamenti képviselÅ‘k meghatározott számú csoportja, illetve az államfÅ‘ – általában feltételekhez kötve – kérheti; - kötÅ‘ereje szerint a népszavazás lehet konzultatÃv, amikor a választópolgárok elÅ‘zetes véleménynyilvánÃtása nem kötelezÅ‘ a képviseleti szervre vagy ügydöntÅ‘, amely a képviseleti szervet kötelezi.
|