1. A köztársasági elnök jogállása

2. A köztársasági elnök funkciója és hatásköre

     A köztársasági elnök funkciója. A hatalommegosztás rendszerében a köztársasági elnök a többi hatalmi ágtól elkülönült, semleges hatalmi tényező, önálló államfői jogosítványok birtokosa. Az Alkotmány az elnök általános, az Alkotmányban nevesített hatásköreinek gyakorlását átható feladataként a nemzet egységének kifejezését és az államszervezet demokratikus működése felett való őrködést jelöli meg. A köztársasági elnök továbbá a fegyveres erők főparancsnoka,   és mint ilyen, a fegyveres erőkön kívül áll, annak irányítója és nem vezetője.   E funkciójából eredő konkrét hatáskörei az Alkotmányban és a honvédelmi törvényben vannak meghatározva.

     A köztársasági elnök hatásköre. A köztársasági elnök hatáskörének meghatározásakor az alkotmányozó a korlátozott elnöki hatalom koncepcióját követte, ennek megfelelően a magyar köztársasági elnök hatáskörei más parlamentáris köztársaságok elnökeihez viszonyítva is szűkebb jogkört tesznek ki. A köztársasági elnök hatásköreit az Alkotmány és más törvények határozzák meg, ezek pedig csoportosíthatók gyakorolhatóságuk önállósága szempontjából. A köztársasági elnöknek eszerint négyféle hatáskör-csoportja van:

• együttes döntés,
• döntés-kezdeményezés,
• önálló politikai döntés,
• önálló döntés.

     Együttes döntés. Mivel a köztársasági elnök döntéseiért politikailag nem felelős, csupán jogilag, és akkor is csak a tisztsége gyakorlása során elkövetett szándékos alkotmány- vagy törvénysértésért, hatáskörei többségének esetében a döntéseiért való felelősséget más szervek átvállalják. Ennek legáltalánosabb formája a miniszteri (miniszterelnöki) ellenjegyzés, a köztársasági elnöknek e körbe tarozó intézkedéseinek érvényességéhez a miniszterelnöknek vagy a hatáskörrel rendelkező miniszternek az ellenjegyzése szükséges. Ilyen intézkedés a nemzetközi szerződések megkötése, nagykövetek és a követek megbízása és fogadása, az államtitkárok kinevezése és felmentése, a Magyar Nemzeti Bank elnökének, alelnökeinek és az egyetemi tanárok kinevezése és felmentése, az egyetemek rektorainak megbízása és felmentése, a tábornokok kinevezése és előléptetése, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tisztségében való megerősítése, címek, érdemrendek, kitüntetések adományozása, viselésük engedélyezése, az egyéni kegyelmezés, állampolgársági ügyekben való döntés, stb.

     Döntés-kezdeményezés. E hatásköri csoportba tartozik az elnöki vétó, vagyis a törvény visszaküldése az Országgyűlésnek megfontolás végett, és az alkotmányossági vétó, azaz az elfogadott, de ki nem hirdetett törvény előzetes normakontroll céljából való megküldése az Alkotmánybíróságnak.    A köztársasági elnök kezdeményezhet népszavazást, amelynek elrendelésére az Országgyűlésnek van hatásköre.   E körbe tartozik az Országgyűlés által megválasztandó személyekre (például országgyűlési biztosok, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész személyére) vonatkozó javaslattétel is. A döntés-kezdeményező hatáskörök közös jellemzője, hogy az elnöki kezdeményezés nélkül a döntés nem hozható meg, de az annak eredményeként születő végleges döntés a köztársasági elnökre nézve is kötelező.

     Önálló politikai döntés. Az Alkotmány kivételesen olyan döntésre is feljogosítja a köztársasági elnököt, amely végleges, felülbírálhatatlan, de amelyért sem ő, sem más nem visel politikai felelősséget. Az Alkotmány nem köti ezeknek a döntéseknek az érvényességét sem ellenjegyzéshez, sem más szervek előzetes döntéséhez, és utólagos felülvizsgálatukat sem teszi lehetővé. A köztársasági elnök ilyen döntést akkor hozhat, ha az államszervezet demokratikus működésében súlyos zavarok támadnak, amelyek elhárítása az ő beavatkozását igényli. Az elnök kivételes intézkedésével átlendíti az államgépezetet a holtponton, hogy normális működése újból beindulhasson. A köztársasági elnök a beavatkozással az Alkotmányban meghatározott feladatának tesz eleget: „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett�. Ilyen döntést hoz a köztársasági elnök, amikor feloszlatja az Országgyűlést, ha az – ugyanazon Országgyűlés megbízatásának idején – tizenkét hónapon belül legalább négy esetben vonta meg a bizalmat a Kormánytól, illetve ha a Kormány megbízatásának megszűnése esetén az államfő által miniszterelnöknek javasolt személyt az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg.   Ide tartozik az is, ha a köztársasági elnök rendkívüli ülésre hívja össze az Országgyűlést,   továbbá ha hadiállapot, háborús veszély vagy szükséghelyzet idején összehívja a feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést.   A köztársasági elnök önálló politikai döntései közé tartozik, ha kinevezési vagy jóváhagyási jogkörét gyakorolva tartalmi okokból tagadja meg a kinevezést, illetve a jóváhagyást. Erre a későbbiekben még visszatérünk.

     Sajátos átmenetet képez a köztársasági elnök döntés-kezdeményezési jogköre és az önálló politikai döntései között az Országgyűlés ülésének – ülésszakonkénti egyszeri alkalommal – legfeljebb harminc napra történő elnapolása. Ez egy feltételes döntési hatáskör, mert a képviselők meghatározott hányada a döntést felülbírálhatja, egyötödük kérésére az Országgyűlést össze kell hívni.

     Önálló döntés. Az Alkotmány meghatároz olyan hatásköröket is a köztársasági elnök számára, amelyek kizárólag végső határidőhöz vannak kötve, a köztársasági elnök pedig maga dönt arról, hogy a végső határidőn belül az adott jogát mikor kívánja gyakorolni. Ilyenkor tehát a köztársasági elnök mérlegelési joga nem az ügy érdemére vonatkozik. Ide tartozik a törvény Alkotmányban meghatározott időn belül történő kihirdetése, valamint a választások és a népszavazás kitűzése.    

     A kinevezés és a jóváhagyás megtagadása. Az önálló politikai döntések között említett tartalmi okokból történő kinevezés, illetve jóváhagyás-megtagadás bővebb kifejtést igényel. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a kinevezés csak akkor tagadható meg, ha a személyre tett javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. Ez a súlyos zavar pedig akkor állapítható meg, ha alapos okkal lehet arra következtetni, hogy a kinevezés miatt a kinevezéssel érintett intézmény alapfeladatainak ellátására képtelenné válnék. Ennek a súlyos zavarnak a kinevezéstől alapos okkal várható, másként el nem hárítható, azonnal és közvetlenül fenyegető veszélynek kell lennie. Amennyiben a kinevezés nem tartalmi, hanem formai feltételei hiányoznak (például nem a megfelelő személy tett javaslatot, vagy a javasolt személy nem felel meg a jogszabályban előírt feltételeknek), a köztársasági elnök nem mérlegelhet, köteles a kinevezést megtagadni. A kinevezés határideje tekintetében sem az Alkotmány, sem más törvény nem határoz meg határidőt, a döntés meghozatala azonban mégsem határidő nélküli kötelezettsége a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök ugyanis a kinevezési jogkörébe tartozó döntést ésszerű határidőn belül köteles meghozni, amely annak megállapításához szükséges, hogy a kinevezés alkotmányos feltételei fennállnak-e – fogalmaz az Alkotmánybíróság.

Tovább...